Kis Kapcsos Könyv

"Új" számláló került ide, lásd jobboldalt fent! Hát.

A mai tanulás nyomató része megvolt. Most nyomtatok egyet. Aztán nyomok egy álmodozást. Végül, ugye, elnyom az álom. Nyomás!

Részben én főztem a mai ebédemet. És most egy ideje - ebéd után - nem tudok tanulni. Jóllakottan. Nem, nem három plusz egy darabka csokoládétól. Na. De azért most nekifogok...Asszem!

"Ne bújj amögé, hogy szeretsz!"

Most egy frissen száradt pulóverem van rajtam. Honnan tudnám - a doboz/flakon megszagolgatása nélkül - eldönteni, hogy most a mosópor vagy az öblítő illatát érzem magamon? ;-o

Kedvem sötét, félkemény, kellemetlen szagú... Magamnak köszönhetem. Bekaphatom. Megvolt az orvosnál járás, felírattatott és kiváltatott néhány gyógyszer, majdnem teljesen elfogyott nagyember által nagyasszony hatodfélezer forintja, az én "ügyviteli" hozzájárulásommal…

Ma viszem végülis nagyembert orvoshoz. Remélem, semmi baj nem lesz. (Jól elszúrtam. Igen, én...(is?))Szerencsés, szép, jó pénteket! 

Hazarohantam. Nagyember: "Miért nem szóltál, hogy ma órád lesz este?" "Hívjuk fel az orvost, lesz-e holnap délelőtt..." "Most nem vagyok rá felkészülve." Nemsokára rohanok (az) órára. ... Jól vagyok???

Telefonáltak otthonról, nagyember, orvoshoz kell vinnem. Megyek. Jobbakat!

Ami természetes, arról általában inkább nem beszél az ember. Tán akkor sem, ha fáj. Ami természetes, az van, és esetleg magától meglátszik. A fájdalmat hallgatni istenítélet.