Ma jobbadán kifejezetten csak a kommentértesítők után nézelődtem, ami a blogomat illeti. Vagyis kis kivételt eltekintve a mailzőmben néztem meg, mi a helyzet nálamblogban. És egyre ritkábban (10 és 16 óra 20 között kb. 6-szor összesen talán). Sikeresen. Ezen kívül…
Miután elegem lett ma magamból, mit tettem? Megmondtam magamnak, hogy ma este végre ha lehet minél kevesebbet beszélek. Aha. Aztán persze hogy nem állt a pofám. Persze néhány percig még gyengén megpróbáltam kierőszakolni, hogy végre más beszéljen helyettem is, ha lehet…
Jó hogy rosszul vagyokMinél rosszabbul most annál jobb Végre őszinte vagyok legalább (és) mindenekelőtt magammal És hozzászólni se dolog ---(nocommentol)
Ideges, émelygős, türelmetlen, zavart, és még nem is tudom, mi mindenféle lettem az elmúlt fél órában, mióta ma bekapcsoltam a számítógépet. Szerencsére közben bele-belenézek az Ybl Miklósról és műveiről szóló műsorba (is). Megyek is. Kikapcs!