Miért van az, hogy olykor ha a sírás kerülgeti az embert, mégis jól érzi magát - tulajdonképpen: boldog?
És miért, hogy ha ("fordítva":) olykor jól érzi magát, tulajdonképpen: boldog - mégis a sírás kerülgeti?
És miért, hogy olykor sírás közben leginkább boldognak érezné magát, és máskor meg boldogságában legszívesebben sírna?
És miért, hogy olykor a kettő egyszerre van, és azt sem tudja, melyik is, igazán, és miért is a másik, de így illetve úgy, vagyishogy egyszerre egyaránt mindkettő van?
...Erre mondják, hogy például ezért és így (is) szép az élet?
2005.09.25. 12:13 Rege Ata
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kapoccs.blog.hu/api/trackback/id/tr536251104
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
CSRV 2005.09.25. 12:37:31
amikor elvágják a lufit tartó zsineget és szállni kezd......
Hajnal 2005.11.06. 23:00:55
Olvasol a gondolataimban?
