"Irigyellek, mert tudsz sírni, és van célod és [...]"
Ezt évekkel ezelőtt mondta valaki nekem, utolsó hozzám intézett élőbeni szavai sorában.
"A[z] anyja/nagyanyja vette fel. [...] a fiú néhány héttel korábban meghalt. Ekkor nőttem én fel."
Ezt is ugyanez az illető mondta, ugyanakkor, ugyanott.
Most értem el oda, hogy megértem.
2005.09.30. 10:06 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kapoccs.blog.hu/api/trackback/id/tr946251100
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
