És.
A régi, antik görögök "eszmeileg" a legértékesebbnek a férfi-férfi kapcsolatot tartották.
Legalábbis az írott emlékek szerint - lásd: Platón "művei".
De azt is tudták, hogy gyermeket nemzeni csak a nő által lehet (igazán), és azt a gyermeket is alapjaiban a nő tudja emberré alapozni-nevelni.
A férfi pofozni, faragni, hozzácsapni, stb. tud.
Az is fontos!
A teljességhez.
Az Íliászban a legnagyobb görög hős gyilkolászik - és hazavágyik, és bús, hogy az a sorsa, ami (bár ő választotta, ez a szabadsága megvolt, megvan, megadatott). És az ellenfél legnagyobb hőse a családjával foglalkozik - amikor nem a hadak élén küzd (neki nem volt kifejezve olyan választási lehetősége, mint a másiknak, de ő él azzal a kettős helyzettel, ami így adatott neki - a hadak vezető-hőse és családjának szerető feje).
Ilyen különböztetett gondolkodást...
A férfi a férfihoz hasonlítja magát - de a nőt szereti. És azt szereti igazán, ha a nő szereti őt. És a férfi tiszteli.
És az azonosneműek hasonlóságukkal, a különneműek különbségükkel erősbítik egymást.
Jól.
Én ilyen barát volnék, és ilyen barátnő-várásom van.
(Folyt.köv.)
2005.10.12. 17:13 Rege Ata
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kapoccs.blog.hu/api/trackback/id/tr386251094
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
