(V. Levi: Az önismeret művészete c. könyvből)
"Első alapelv: a belső feladat.
Még egyszer hangsúlyozom: ez már fél siker! Igyekezzenek a kurzus megkezdése előtt stratégiailag, és minden egyes foglalkozás előtt taktikailag újra meg újra a lehető legszabatosabban meghatározni önmagukban azt, amit feltétlenül ki kell küszöbölni, és - ez a legfontosabb! - azt, amit el akarnak érni.
Második alapelv: jól adagolt fanatizmus.
Az autogén tréning-gyakorlat idején ne foglalkozzanak önelemzéssel: erre előtte vagy utána kerítsenek sort. A gyakorlat idején semmi másra nincs szükségük, mint arra az egyre fokozódó hitre, hogy a kívánt állapot bekövetkezik. Ellenőrizetlen, fanatikus hit ez, mondhatnánk, egyelőre vakhit! De éppen ez jelenti a kibontakozó önszuggesztió állapotát. Lépésről lépésre megtanulják ennek az állapotnak mind könnyebb és gyorsabb előidézését.
Saját állapotuk tükröződését természetesen nem lehet és nem is szükséges teljesen kiküszöbölniük a tudatukból. Az autogén tréning első időszakaiban az akaratlan önelemzés gyakran felerősödik, de fölösleges volna különösebb harcot vívni ellene: magától is eltűnik, mihelyt többé-kevésbé hozzászoknak a gyakorlatokhoz. Az összpontosítás képességének fejlődésével ugyanígy tűnnek el önmaguktól a mellékes, más irányú gondolatok és képzetek. Az autogén tréning szabályaitól általában idegen az az előírás, hogy bármit is le kell küzdeni, el kell fojtani, ki kell irtani. Ha megtanulnak hinni önmagukban, automatikusan kiküszöbölődik minden fölösleges és zavaró mozzanat.
Harmadik alapelv: ne féljenek önmaguktól!
Az önbizalom nyugtalanító hiánya eleinte bizonyos fokig majdnem mindenkiben jelen van. Előbb-utóbb azonban megjelenik az ellentétes érzés, az elmélyült magabiztos, öntudatos nyugalom.
Negyedik alapelv: adjanak időt önmaguknak!
Bizonyos ideig - nehéz volna pontosan megmondani, hogy meddig - ravaszkodjanak: tűzzenek ki nehéz feladatokat maguk elé, de ne követeljenek meg semmiféle sikert, ne várjanak semmiféle változást. Semmi szín alatt ne tegyenek szemrehányást önmaguknak! Az érzékelhető eredmények elmaradása nem azt jelenti, mintha egyáltalán nem volna eredmény: a siker a tudatalattiban tör utat magának. Sohasem szabad elfelejteni, hogy a tudatos folyamatok és a tudatalatti között rendszerint időbeli eltérés van: hol a tudatalatti állítja a tudatot kész tények elé, hol pedig megfordítva, a tudat alatti "mélység" mutatkozik alkalmatlannak a maga ősi és nehézkes biológiai gépezetével arra, hogy eleget tegyen a "felszín" villámgyors, türelmetlen követeléseinek. A "mélység" ősidők óta a tehetetlenségi erő uralma alatt áll, nehezen tér át az új ritmusra: nehéz mozgásba hozni, ha viszont megmozdult, nehéz megfékezni. Idő, idő, türelmes kivárás - erre van szüksége, és nem is csekély mértékben ahhoz, hogy meg tudja mutatni a legjobb oldalát.
Soha ne csüggedjenek, ha önszuggesztiójuk nem vezet azonnal eredményre. Tanulják meg, hogy az önszuggesztiónak egyetlen perce sem vész kárba! A tudat alatti "útépítés" minden alkalommal könnyebbé és gyorsabbá válik; de mindig számítani lehet előre nem látható kitérőkre is. Ami lényeges, az az általános tendencia, a számos próbálkozás összegezett eredménye. Már azt a puszta tényt is hasznosnak tekinthetik, hogy foglalkoznak az autogén tréninggel, még ha látszólag nincs is eredmény.
Eleinte, amikor az önkontroll még fogyatékos, a szorongás viszont elég nagyfokú, igyekezzenek a gyakorlatokat úgy felépíteni, hogy nem törődnek az idővel. Nagyon jó, ha van például két szabad órájuk, és abból negyven percet autogén tréningre fordítanak, a többit pedig sétára. Az autogén tréning tanulása közben nem szabad attól félniök, hogy lekésnek valamiről. (Ha már elsajátították az autogén tréninget, semmitől sem fognak félni, hacsak nem éppen az a határozott szándékuk, hogy féljenek.) Egy időegységre a minimális feladatot tűzzék maguk elé, ne is próbáljanak ezalatt többet elérni: senki sem kéri számon önöktől a tervteljesítést. Az autogén tréningre fordított idő csak önökre tartozik.
Ötödik alapelv: a kulcsot mindenki önmagában találja meg.
Tartsák szem előtt, hogy az autogén tréning segítségével megvalósított állapotokat lényegében már ismerik: önkéntelenül alakultak ki életük egy-egy pillanatában, önök azonban többnyire megfeledkeztek erről, s így ezek az állapotok múlékonyak, pillanatnyiak voltak, nem keltették fel az érdeklődésüket. Amikor az autogén tréninggel foglalkoznak, nem valamilyen ismeretlen és idegen állapotot idéznek elő, hanem csupán abból merítenek, ami eleve megvolt önökben, s ezt csak felerősítik és kibontakoztatják."
