"Az engramok fontos szerepet játszanak az általunk tapsztalt eseményekről létrehozott emlékekben. De - ahogy láttuk - nem pusztán az engramok az emlékezés kizárólagos forrásai. Amikor az olvasó e szavakat olvassa, már engramok ezrei, sőt milliói népesítik be az agyát. A kapcsolatok e hálózatai bármikor tudatosulhatnak, és ekkor felidéződnek a megfelelő emlékek, míg számtalan másik tovább szunnyad. Ha arra kérem az olvasót, próbáljon visszaemlékezni a legizgalmasabb sporteseményre, amelyen részt vett, akkor a másodpercekkel korábban még néma emlékek életre kelnek, amint az olvasó válogatni kezd belőlük. Ám ha arra kérem az olvasót, hogy most azt mondja meg, mit evett legutóbb egy olasz étteremben, az engramok egészen más hálózatai aktiválódnak. Ha nem tettem volna fel ezeket a kérdéseket, lehet, még évekig nem bolygatja ezeket az engramokat.
Semon úgy találta, hogy az engramok pusztán az emlékezés lehetőségét adják, ha viszont az emlékezet működésének lényegét akarjuk megérteni, ki kell derítenünk, minek a hatására lépnek működésbe és jelennek meg tudatunkban az engramok. Milyen tulajdonságú jel "ébreszti fel" a szunnyadó engramot? Miért érik el egyes jelek a kellő hatást, míg mások hatástalanok maradnak? Semon amellett érvelt, hogy bármely emlék életre kelthető néhány különleges jeln révén: ezek a tapasztalat azon elemei, amelyekre a szóban forgó személy a tapasztalat megszerzésekor összpontosított. Tehát elég az eredeti esemény parányi mozzanatát feleleveníteni, hogy az esemény emléke a maga teljességében tudatosuljon."
2007.01.23. 15:31 Rege Ata
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kapoccs.blog.hu/api/trackback/id/tr906251009
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
