Kis Kapcsos Könyv

"A "csak tudomásom volt róla" tapasztalatot valamennyien nagyon jól ismerjük más összefüggésből: a keresett információ "ott van a nyelvünk hegyén", mégsem tudjuk kibökni. Mindkét esetben szilárd meggyőződésünk, hogy ismerünk valamit, vagy emlékszünk valamire, bár nem tudnhánk pontosan megmondani, hogy mi is az. Saját és mások kutatásai alapján azt mondhatjuk, hogy az "ott van a nyelvem hegyén" élménye akkor fordul elő, ha a keresett információ töredékét ugyan elő tudtuk hívni, ám nem eleget ahhoz, hogy a teljes információt felidézzük. Amikor például azt kérdezik tőlünk, hogy ki állt az esküvőn Helen néni mellett, nem ugrik be Bill neve, viszont pontosan le tudjuk írni, hogy néz ki, és hogy a neve B-vel kezdődik. Az információtöredék reményre jogosít bennünket, hogy előbb-utóbb mégiscsak eszünkbe jut a keresett név.
Az újabb kutatások azonban azt mutatják, hogy az "a nyelvem hegyén van" jellegű esetek másik forrása: ha ismerősnek tűnik az emlékezést előmozdító támpont. Az a tény, hogy ismerősnek érezzük az emlékezést segítő támpontot, azt az erős - és nagyon gyakran hamis - érzést kelti, hogy valóban tudjuk, miről van szó. Ha például azzal a kérdéssel igyekeznek rávezetni bennünket Bill nevére, hogy ugyan ki állt Helen néni mellett, akkor - lévén, hogy emlékszünk Helen nénire - azt képzeljük, eszünkbe fog jutni Bill neve, még akkor is, ha végük kudarcot vallunk, és nem jut eszünkbe a neve. Ez megint csak alátámasztotta korábbi megállapításunkat: az, hogy emlékezünk-e egy korábbi eseményre, legalább annyira függ a jelen történéseitől, mint a múltbeli eseményektől.
[...] szubjektív emlékezésérzésünk néha azokból a megfontolásokból és vélelmekből fakat, amelyeket annak magyarázatául gondolunk ki, hogy miért tűnik valami ismerősnek, vagy miért bukkant fel egészen váratlanul az a kép vagy az a gondolat a fejünkben. Ha egy régi eseményre akarunk emlékezni, hajlamosak vagyunk azt képzelni, kétséget kizáróan átéltük már egyszer. De akkor is ilyen érzések kerítenek hatalmukba bennünket, ha ítéletet kell mondanunk valamiről, vagy egy problémát kell megoldanunk, és elhitetik velünk, hogy azért birkóztunk meg viszonylag könnyen a feladattal, mert már találkoztunk vele korábban. Ez hát az egyik oka annak, hogy emlékezetünk szubjektív játékai tévedés forrásaivá válhatnak."