"Ulric Neisser kognitív pszichológus azt a felfogást, miszerint a tapasztalat valósághű másolatát őrizzük a fejünkben, s ez, mint emlék, később változatlan formában jelenik meg ismét, "újramegjelenítési hipotézis"-nek nevezte. Neisser ehelyett inkább azzal az elmélettel állt elő, hogy csupán az észlelési adatok töredékeit őrizzük az emlékezetünkben. Ezek a töredékek szolgálnak majdan a múltbeli esemény rekonstrukciójának alapjául, valahogy úgy, ahogy a paleontológus rekonstruálja a dinoszauruszt néhány csontdarabból."
"[...] énérzetünk és lélektani létezésünk alapjában töredékes és gyakran tűnékeny tapasztalatmorzsákon nyugszik. Hogy mit gondolunk magunkról, az azon múlik, mire emlékszünk a múltunkból. Ha emlékezetünk úgy működne, mint egy videokamera, és múltunk eseményeinek részletgazdag felvételét visszajátszhatnánk, akkor a lezajlott események e tárgyilagos döntőbírája minősítené a magunkról alkotott hiedelmeinket. Ehelyett meg kell elégednünk múltunk szórványos szilánkjaival, mert emlékezetünk csak ennyivel szolgálhat.
Az a tapasztalat, hogy emlékeink tapasztalataink töredékeiből születnek, segít megérteni az emlékek fölidézésének tapasztalatát, a memóriazavarokat, az explicit emlékezet jelenségeit [...]"
