Zanzibár: Az igazi nevem
Megint a rossz útra léptem.
Száz közül megismerem.
Megint a szívemre hallgatok,
Mikor csődöt mond az eszem.
Milyen egy átkozott nyár volt.
Ilyenből egy is elég.
Mondanom illene valami szépet,
De mindjárt indul a gép.
Holnap már mindent bánok.
Kerestek majd, de nem találtok.
Holnap már Úton leszek.
Aludj csak, én fel nem ébresztelek.
refr.:
Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés.
Megint a rossz útra léptem.
Te tudtad, hogy megteszem.
Ami fontos úgy ér véget,
Hogy észre sem veszem.
Holnap már mindent bánok.
Kerestek majd, de nem találtok.
Holnap már úton leszek.
Aludj csak, én fel nem ébresztelek.
Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés.
Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés.
Holnap már mindent bánok.
Kerestek majd, de nem találtok.
Holnap már Úton leszek.
Aludj csak, én fel nem ébresztelek.
Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés.
Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés.
Senki sem tudja az igazi nevem,
Senki sem érezheti, ha szeretem.
Elmondanám, mennyit érsz,
De egyetlen élet oly kevés.
---
(Jah.)
