Én is a magam álmait alszom.
S álmaim valóban nem hazudnak.
Helyettem sem, sőt.
Ritkán alszom álmodósan és emlékezetesen.
Amikor álmodósan alszom, utólag zavartan és értetlenül ébredek.
Amikor emlékezetesen, az valóban - csodaszámba menős.
Az elmúlt jó hét évben, az elmúlt hét napig is bezárólag, három emlékezetes álom-jelenetem lett.
Úgymint:
"Közöd?"
"Nosza!"
"Gyerek..."
Egy- és mélyértelmű, kép- és valószerű, önalkotó és bizonyságos álmaim vannak.
Ilyenkor.
Főleg.
Amikor ezek után felébredek, akármilyen váratlanul és hirtelen, pillanat törtrészéig sem gondolkodom - nyomban tudván tudom, micsoda "van".
Olyan őszinte, egyenes, példaszerű, igaz vagyok magammal, hogy...
Csodálkozom.
Természetesen.
Magam.
(;-p)
