Kedvem sötét, félkemény, kellemetlen szagú...

Magamnak köszönhetem.

Bekaphatom.

Megvolt az orvosnál járás, felírattatott és kiváltatott néhány gyógyszer, majdnem teljesen elfogyott nagyember által nagyasszony hatodfélezer forintja, az én "ügyviteli" hozzájárulásommal és közreműködésemmel, és így sem sikerült mindent elintézni, majd újabb összegért újabb gyógyszertárba járulás következik a napokban, ...

...és ha nem jönnek be a gyógyszerek, akkor műtét várható nagyember(b)en.

Továbbiakra inkább nem merek gondolni most.

Fent jellemzett állapotommal inkább szinte semmihez sincs kedvem, kivéve talán belebújni (mind(?))abba, ami kényszerű és szükségszerű és célszerű és időszerű és életszerű és (így tovább).(!?!?!), persze nekem.

Egyre jobban érzem egyre jobban úgy, hogy egyre jobban elsz*rtam az (immár) elmúlt lehetőségeket.

(Is?)